Diffúz vagy göbös golyva (strúma)

A strúma a pajzsmirigy megnagyobbodását jelenti. A növekedés az esetek egy részében a pajzsmirigy egészét érintő egyenletes (diffúz), az esetek másik részében göbök jelennek meg a mirigy állományában.

Okai

A pajzsmirigy göbös megnagyobbodása leggyakrabban nem daganatos eredetű sejtburjánzás, ritkán jó- vagy rosszindulatú daganat. Strúmát okozhatnak a pajzsmirigy különféle gyulladásos betegségei is.

A pajzsmirigy nem daganatos göbös megnagyobbodása jódszegény területen (Észak-Magyarország is ilyen) meglehetősen gyakori. A hormonképzéshez a pajzsmirigy a szervetlen jódot használ. Jód hiányában a hormonképzés károsodik, kevés T3 és T4 képződik, amely miatt fokozott a TSH termelése. A TSH pedig fokozza a pajzsmirigy működését, osztódásra ösztönzi a sejteket, és ez a folyamat golyvaképződéshez vezet. A már kialakult betegségben a jódpótlás nem javasolható.

Következményei

A jóindulatú pajzsmirigy göbök némelyike túlzott mértékben termel hormont, a hormontúltermelés tüneteiről a későbbiekben ejtünk szót.

A pajzsmirigy göbök ritkán rosszindulatúak. Ha mégis ez fordulna elő, ez a rákfajta a legjobban gyógyítható formák közé tartozik. Ilyenkor műtétre van szükség, ami általában a pajzsmirigy teljes eltávolítását jelenti.

A pajzsmirigy megnagyobbodása a környező szervekre gyakorolt nyomás által nyelési, légzési panaszt okozhat.

Milyen vizsgálatokra lehet szükség strúma esetén?

A vizsgáló módszerek közül a pajzsmirigy megtapintása elsőrendű jelentőségű a pajzsmirigy diagnosztikában. A pajzsmirigy méretéről, göbeiről további információt nyújthat az ultrahangos vizsgálat, mely azonban önmagában, tapintási lelet hiányában nem értékelhető. A hormonszintek mérése felhívhatja figyelmünket túlműködő göbre vagy idült pajzsmirigy gyulladás következtében kialakuló csökkent működésre. Az izotóp vizsgálat a pajzsmirigy illetve a göbök működéséről ad tájékoztatást. Esetenként szükséges lehet a pajzsmirigy göbökből történő mintavételre, melyet sejttani (citológiai) vizsgálatnak vetnek alá. A pajzsmirigy környező szervekhez való viszonyát nyeléspróbával illetve légcső röntgennel deríthetjük fel.